Ha egyszer hazánk volt, örökre az marad,”. Ezt követően Muckstadt Karolina, olyan véleményeket és tudósításokat olvasott fel, amelyeket külföldiek írtak a trianoni békediktátumról. Egy skandináv tudósító például, így írt Apponyi Albert beszédéről. Mezei Anna kiemelte, 1920. június 4-e gyásznap lett a magyar történelem lapjain. A nemzet lelkiismerete azonban azonnal felébredt, írók és politikusok tiltakoztak, erősítették a népet a túlélésre, illetve reménykedtek a csodában. Ennek az időszaknak az egyik alkotása Reményik Sándor   1931-es Romon virág című verse, melyet a költő feltételezhetően egy visegrádi látogatása alkalmából írt. A költeményt Kálazyné Ormos Ilona szavalta el. Rácz Tamás trombitajátéka után a társszervező Szent György Lovagrend felvezetésével az Együtt Kulturális Egyesület nevében Szőke Mátyás, az önkormányzat nevében pedig Félegyházi András polgármester koszorúzta meg a Rév utcai Scheili-ház falán lévő Trianon-emléktáblát.