Először mint embert, akit mindenki jól ismer a faluban, majd a festőt, aki a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesület köreiben nyúlt először az ecsethez. Kezdetben inkább csak kedvtelésből, belső késztetésből alkotott, később, egy súlyos betegségből felépülve viszont már tudatosan kezdett el festeni. Idegenvezetői hivatását gyakorolva, majd később, a nyugdíjasklub élén is csak azt kívánta, át tudjon adni valamit a festés öröméből, hogy az őt körülvevő emberek érezzék meg, amit érez, lássák, amit lát, fedezzék fel a szépet. Ferenczy-Glózer Ilinek több kiállítása nyílt szerte az országban: Sopronban, Kőszegen, Veszprémben, Várpalotán, Baján, Szobon, a Dunakanyar Képzőművészeti Egyesülettel közösen Nyitrán, a Vajdahunyad várban és Szlovákiában több helyen. A mostani zebegényi kiállításon zsűrizett alkotások láthatók, melyeken a múlt élményei, tájak, emlékek, hangulatok, a szülőfalu kertjei, udvarai, fasorai, fényei jelennek meg a látogatók számára.