Az 1900-as évek elején Zebegény fejlődése nagy változáson ment át. Az addigi gazdálkodó, falusi életforma megváltozott, és nagyon sokan felfedezték Zebegényt, mint nyaralóhelyet. Ettől kezdve sok művész érkezett a faluba. Hatással volt erre a folyamatra az is,  hogy az itt élők, illetve a nyaralók határozott akaratából Kós Károlyt bízták meg egy nagy, impozáns templom építésével,  ami ma is a legfontosabb arculat formáló épület Zebegényben. Ebben az időben érkezett meg a híres építész, szobrász, a magyar szecesszió kiemelkedő alakja Maróti Géza a faluba.

Maróti természetesen nemcsak Zebegényben alkotott. Az 1906-os  milánói világkiállításon hatalmas sikereket ért el azzal, ahogy megtervezte magyar pavilont. Akkor számtalan külföldi megbízást kapott, hívták Amerikában Mexikóba, és Olaszországban is tervezett épületeket. A Velencei Biennále általa tervezett magyar pavilonjában a mai napig építészeti kiállításokat rendeznek. Maróti Géza pályafutását kőfaragóinasként kezdte Oppenheimer Ignác épületszobrász műhelyében, később magánúton, saját erejéből képezte tovább magát Budapesten és Bécsben. 1900-ban a magyar fővárosban műhelyt nyitott, majd műtermet bérelt, és épületszobrász lett. 1908-ban XIII. Alfonz spanyol király látogatásakor őt kérték fel az Andrássy úti diadalkapu megtervezésére.

Maróti Gézát idővel beválasztották az USA Építészkamarájába. 1930-ban közel-keleti utazást tett Konstantinápolytól Jeruzsálemig, a keresztes hadak útján, lóháton. Kutatómunkát végzett a jeruzsálemi Salamon temploma rekonstrukciós munkáihoz. Az út inspirációjának hatására kezdett hozzá Atlantisz-könyvének munkálataihoz.

1932-ben hazatért Budapestre, ahol az Iparművészeti Iskola tanára és a Műegyetem építészmérnöki karán a mintázás előadója lett. 1937-ben végleg Zebegénybe költözött.

Néhány évvel ezelőtt heten alakították meg a zebegényi Maróti Géza társaságot azért, hogy Maróti emlékét ápolják, és hogy a zebegényiek megfelelően tudják értékelni azt az örökséget, amit Maróti Géza az utókorra hagyott.