A közvetlenségével és humoros történeteivel egyéniséggé váló Pálferi atya válogatott atléta volt, 1987-ben magasugrásban magyar bajnoki címet szerzett. 1996-ban Esztergomban szentelték pappá, azt követően a Terézvárosban, Rákoskeresztúron, majd az óbudai Kövi Szűz Mária plébániatemplomban szolgált. 2005-től mentálhigiénés tanácsadóként dolgozik a Semmelweis Egyetemen. Papi pályafutásának kezdetétől heti rendszerességgel tart hittanórákat, illetve előadásokat pszichológiai és teológiai témakörökben, érinti akár a spiritualitás és a társadalomtudományok kérdésköreit is. Eszmefuttatásai során boncolgatja a közösségi és a családi konfliktusokat, a személyes lelki egyensúly kérdéseit, a párkapcsolati-, házassági problémákat, ugyanakkor kitér a természetfeletti jelenségekre is. Pálferi atya 2 éve minden kedden a Dürer Rendezvényközpontban tart, élő, online is követhető előadásokat, amelyek nemcsak a katolikusok, hanem bárki számára érdekesek lehetnek, ugyanis a lelkipásztor fontosnak tartja, hogy mindenkihez eljuthassanak üzenetei. Strukturált, szakirodalmi mélységű beszédeit tanulságos, ugyanakkor megmosolyogtató történetekkel teszi érdekesebbé és befogadhatóbbá a közönség számára. Gyakran példázik saját és mások valós élethelyzeteivel, illetve a Biblia is forrása téziseinek. Előadásain a hallgatók száma alkalmanként az ezer főt is meghaladja, a résztvevők körében ugyanis spontán közösségszerveződés kezdődött. A számos kitüntetés mellett a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztjével, illetve a Prima Primissima Közönségdíjjal is elismert Pálferi atyának több kötetét is kiadták már, előadásainak anyagai mellett publikációi, valamint társszerzőként számos pszichológiai témájú kiadványa is megjelent. Pócsmegyeri előadásán az élet drámaiságáról beszélt. Kiemelte, csak azt követően kezd igazán élni valaki, miután megkapta halálos sebét. A sérülései ugyanis, vagy kioltják életét, vagy megerősítik az embert, akinek szabad akaratán múlik, hogy sajnálkozik sorsán, vagy új erőre kapva építkezésbe kezd. Vannak olyan drámaiságok is, amelyeket nem büntetésként kap az egyén, aki énközpontú, az viszont sorscsapásként éli meg a rá mért nehézségeket. Az atya arra próbált rávilágítani, ezeket a terheket hogyan lehet elhordozni, illetve hogyan tudják gazdagítani az emberi életet. A tartalmas előadást vastapssal köszönte meg Pál Feri atyának a közönség.