1941 és 1943 között a zebegényi művésztelepen dolgozott. Később "betiltották", 1949 és 1955 között nem szerepelhetett műveivel kiállításokon. Művei közül elsősorban karakteres, ironikus emberábrázolásai, valamint lírai hangsúlyú figurális és tájképei ismertek. Úti élményeit megragadó vázlatokban rögzítette.
Számos képét a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum, valamint több külföldi, főleg olaszországi gyűjtemény őrzi.
1941-ben Hatvany-díjat, 1976-ban Leonardo-érmet kapott. 1978-ban érdemes művész lett, 1995-ben pedig Budapestért Díjjal ismerték el. A Magyar Köztársaság Érdemrend Tiszti Keresztje Polgári tagozatának kitüntetettje is volt.