Egyszerre volt szlovák, magyar és német kultúrájú ember, akinek nevéhez többek között a később róla elnevezett Fellegvárhoz vezető sétány kiépítése és a Zách Klára kereszt felállítása fűződik. Az ő fejében fogalmazódott meg először az a gondolat, hogy az egykori királyi palota maradványai mellett múzeumot kellene létrehozni a településen, ahol méltó módon állíthatnák ki a történelmi emlékeket. Elszántsága, tenni akarása a mai napig példa lehet bárki számára – fogalmazták meg az életművét és szellemi örökségét ápolók, köztük Kápolnai Kázmér, aki a Józsefvárosi Szlovák Önkormányzat nevében méltatta az egykori plébánost. Elmondta, hogy Viktorin József életének utolsó felében nem volt olyan kiemelkedő esemény a szlovák kulturális életben, amihez neki valamilyen formában ne lett volna köze. Munkásságában nagy szerepet játszott a tudásvágy és a céltudatosság – az életrajzából is kitűnik, hogy ezek segítettek neki áthidalni azokat az akadályokat, amelyekkel szembe került. Nemcsak Visegrád, de egész Magyarország hálával tartozik neki, hiszen az ő tevékenységének köszönhetően indult el a szervezett műemlékvédelem és az idegenforgalom. Az egykori plébános tettei jól mutatják, hogy a korszak modern gondolkodású személyiségei közé tartozott – mondta el Gróf Péter régész, muzeológus, a Viktorin-örökség egyik ápolója, aki beszédében azt emelte ki, hogy az egykori plébános az utókorra hagyott életművével üzen a ma élőknek. Hagyatéka kézzel fogható és nagy felelősség annak megőrzése. Hushegyi Gábor a budapesti Szlovák Intézet igazgatója arra hívta fel a megemlékezés résztvevőinek figyelmét, hogy Viktorin József cselekedeteivel egyszerre szolgálta korának állameszméjét és állt ki a szlovák nemzetiségi jogok mellett. Ez is jól mutatja, hogy az akkori Magyarországon a többes identitás vállalható volt. Kápolnai Kázmér, Hushegyi Gábor és Gróf Péter beszéde után következett az ünnepség záró része, amikor a résztvevők koszorút helyeztek el a Viktorin-emléktáblánál.