Zebegényben a Szőnyi István Emlékmúzeum évről-évre, hónapról- hónapra szervez kiállításokat olyan művészek emlékére, akiknek munkásságát az utókor méltatlanul elfelejtette. Nem elég az eredeti festmények restaurálása – mint ahogyan tette azt Szabados Jenő képeinek esetében a Magyar Nemzeti Galéria – az igazi előrelépést az jelenti, hogy ezeket a festményeket a múzeumlátogató közönség is megismerheti, mert egy elkészült műalkotásnak ez a valódi célja – mondta Kálnoki Gyöngyössy Márton. Szabados Jenő alkotásait Köpöczi Rózsa művészettörténész méltatta, aki elmondta, hogy Szabados Jenő a Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István és Réti István tanítványa volt. Első komolyabb próbálkozásaként 1935-ben freskót készített az Abaúj vármegyei Gönc temploma számára. 1937-ben a Képzőművészeti Főiskola jubiláris kiállításán díjat nyert, majd a főváros ösztöndíjával Párizsba és Rómába utazott. Hazatérve 1939-től a „Nyolc festő, nyolc szobrász” művészcsoport tagjaként állított ki. Festészetében kezdetben a nagybányai tradíció folytatója volt. Külföldi tanulmányútjai elmélyítették kolorisztikus törekvéseit. 1940-ben a Nemzeti Szalonban rendezett kiállítást. A következő évben a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba került rajztanárnak, majd 1942-ben behívták katonának. Ugyanebben az évben elesett a Don-kanyarnál. Emlékére 1944-ben az említett művészcsoport kiállítást rendezett. Több műve a Magyar Nemzeti Galéria és a keszthelyi Balatoni Múzeum tulajdona, 1949-ben a Fővárosi Képtárban volt emlékkiállítása.