A Dunabogdányban megtartott október 23-i megemlékezésen az Ifjúsági Zenekar indulói köszöntötték az ünneplő közösséget. Liebhardt András képviselő beszédében 1956-ot közös igazodási pontnak nevezte. 55 évvel ezelőtt a magyarok világtörténelmi jelentőségű tettet hajtottak végre azzal, hogy kiálltak önmaguk és Európa igazáért, beütve ezzel a szocializmus koporsójába az első szöget. 1956 olyan nemzeti katarzis volt, melyet 1989-ben, 2006-ban és 2010-ben sem követett másik, ezért is fontos és egyedülálló a maga nemében.

Ma Magyarországon párhuzamot lehet vonni az 1956-os jelenségekkel. Az atyáskodó állam, a kiskapuk keresése, a korrupció és az egyéni kezdeményezés hiánya ma is élő fogalmak, ezért a kádári korral való összehasonlítás sajnos nagyon is helyénvaló. A minimálbéren bejelentett és a feketén dolgozók országa lett Magyarország, ahol mindenki igyekszik a lehető legkevesebb adót befizetni, ugyanakkor az emberek alanyi jogon várják el, hogy az állam gondoskodjon róluk. A 19. század és a reformkori Magyarország egyik legnagyobb vívmánya a közteherviselés törvénybe iktatása volt, mégis másfél évszázaddal később erről sokan hajlamosak megfeledkezni – mondta Liebhardt András képviselő.

Ott Rezső vezényletével a Cecília Kórus három Halmos László művet adott elő. Az énekkar vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy az előadott kórusművek, mind egyházi dallamok, mégis mindegyiket áthatotta a forradalom, ahogyan Mindszenthy József esztergomi érsek életét is.

A Dunabogdányi Általános Iskola 8. osztályos tanulói műsorukban  szemléltették az 1956 őszén történt eseményeket, a forradalom kirobbanását megelőző időszaktól a megtorlásokig.