Szalai István a református presbitérium tagja, lokálpatriota helytörténész a református temető egy régen elhanyagolt sarkába emeltette azt az emlékkövet, ami a második világháború végén a környéken elesett magyar honvédek előtt tiszteleg. Az 1945 utáni rezsim nem engedte meg, hogy a magyarság tisztán becsülettel színt valljon és tisztelegjen az elesett hőseinek áldozata előtt. vagy emlékének ezért átkerültek ők az ilyen elhagyatott helyekre korábban vagyis mondjam úgy indult el a Don kanyar megállapodások megemlékezések során hogy a  Csak a 90-es évek közepe és vége között kezdődött Magyarországon a  Don kanyar magyar áldozataira történő megemlékezések. A helytörténész kezdeményezésére 1997 óta egyre többen emlékeznek meg az általa rendbetett katonasíroknál a fiatalon elhunyt magyar katonákra. Idei ünnepi beszédében Wass Albertet, a népéhez holtáig hű erdélyi magyar írót idézte: :

„… ne daraboljuk, … ne csonkítsuk tovább a szellemi hazát, hanem fogjunk össze, … mert az egymás szeretetére épülő egység nélkül nincs Nemzet, nincs Haza, és még élet sincsen, … régi hibákba ne essetek, … szorítsátok egymás kezét jobban, … eszetekben tartsátok a parancsolatot, ahogy a súlyos idők vallani tanították.

Szeresd a Te népedet, nemzetedet, … tiszteld otthonodat, s a földet, amelyen élsz, hogy maradékaid

is hosszú életet élhessenek rajta, … ha ezt megtartod, szenvedések népe: áldjon meg téged az Úr, és

őrizzen meg téged … ! „