Élete delén, 41 éves korában írta K. Szabó Mihály tahitótfalui lakos (Részéről nincs utalás sehol arra, hogy másolta volna.) ezeket a gyöngybetűkkel írt, elgondolkodtató, lélekmozdító imádságokat. (Egy ilyen nagy munkába bizonyosan csak olyan ember fog, akit erős hite, szeretteiért, és általában az emberért való aggodalma, a bajban lévők megvigasztalásának szándéka vezérel.) A megsárgult lapokról olvashatunk 147 fohászt: „Példás Keresztyén, Iskolás, Kedves kis gyermek, Csetsemő, Háztol indúlóra, Szűlék távol léttökben elhalt Leány felet, Koporsoba tételkor, Édes Atya felett, Ló által halálra hurczoltatott felett, Szűlésben meg hólt ifju aszony fölöt, Egy szál fátol agyon sújtott felett, Jó erköltsü ifju felett, Öreg Lelki pásztor felett, stb”.

Az elhalálozottakért szóló imádságok, zsoltárok felölelik az akkori hétköznapi magyar valóság emberi világának sokféleségét, felmutatják a 144 évvel ez előtti tótfalusi ember érzés/érzelem világát, hitbéli mibenlétét is… Szól ez a régies szavakkal, korabeli helyesírással írt könyvecske a mai rohanó világ megváltozott értékrendjében vergődő halandónak is, jó szívvel ajánlva mindenkinek a figyelmeztetést: ”Memento quia pulvis es - Emlékezz, hogy porból vagy.”