Az esemény narrátora arra hívta fel az ünneplők figyelmét, hogy a magyar nép 1848. március 15-én vér nélkül vívta ki a szabadságot. Ahhoz, hogy ez így történjen, kellett a reformkor nemzeti lendülete, az ellenzék politikai megerősödése, de legfőképp a pesti ifjúság alkuvás nélküli ereje és lelkesedése. Gerstmayer Bea szavai után a megemlékezők közösen elénekelték a Himnuszt, majd a Visegrádi Fiatalok Klubja Egyesület nevében Cseke András mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy március 15-e valóságos forradalom volt, melynek kitörése nem kizárólag a Habsburg-trón, az önkény és annak intézményei ellen irányult. Ezeken túl fontos célja volt a régi, rendi alkotmány és a nemesi előjogok megszüntetése, valamint a jobbágyokra, jogtalanul kiszabott terhek eltörlése. A forradalmárok el akarták érni, hogy megbukjon az abszolutizmus, helyét pedig a népképviselet vegye át. Cseke András hozzátette, „hogy ez az egy nap – március 15-e – több közjogi és társadalmi átalakulást idézett elő, mint az azt megelőző 400 év összességében”. Az ünnepi műsort, mely „A márciusi ifjak” címet kapta, az elmúlt évhez hasonlóan Mezei Anna nyugalmazott iskolaigazgató állította össze. A különböző korosztályokhoz tartozó társaság előadásában többek között olyan neves költők és írók egy-egy műve hangzott el, mint Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Vasvári Pál vagy Jókai Mór. A műsorban közreműködtek az Áprily Lajos Általános Iskola néptáncosai. A megemlékezést követően koszorút és virágot helyeztek el a 48-as emlékmű talapzatánál Visegrád Város Önkormányzat, a Szent György Lovagrend, a Mátyás Király Múzeum, a Visegrádi Erdészet, a Német Nemzetiségi Önkormányzat és az Áprily Lajos Általános Iskola képviselői, majd az ünnepség a Szózat közös eléneklésével zárult.