Pálmai Béla beszédében kiemelte, hogy az országban Zebegényben emlékeztek meg először Trianonról és itt épült 1933-tól 38-ig az ország egyik legszebb emlékhelye. A Hegyvidéki Trianon Társaság elnökének kezdeményezésére hosszú évtizedek után újra minden évben megemlékeznek a június 4-ei tragédiáról. Pálmai Béla, akinek családját is érintette a trianoni döntés, elmondta, miért építették meg annak idején az emlékművet a zebegényiek.

Rétvári Bence a község parlamenti képviselője, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszterhelyettese beszédében példaként a Tell-Aszkuf nevű iraki települést hozta fel. A ninivei fennsíkon lévő faluból 1300 kurd keresztény családot üldözött el az Iszlám Állam. Magyar adományokból renoválták a házakat, így a családok visszaköltözhettek otthonaikba. Azóta Tell-Aszkuf, Magyarország leánya lett a település neve. Nagyon szimbolikus az, hogy a visszatérő lakosok első útja nem a felújított házakba vagy a templomba, hanem a temetőbe vezetett.

A tanúlsága ennek a történetnek számunkra az, hogy nincs jövőnk a múltra való emlékezés nélkül. Akik a frontvonalban a legnagyobb veszélyben voltak, azok úgy tudtak túlélni, hogy gyökereiket fontosnak tartották, nem adták fel az identitásukat, a hitüket és a kultúrájukat. A múltjuk adta az erejüket. Ezért fontos emlékezni Zebegényben is az összetartozás napján arra, hogy mi történt 99 évvel ezelőtt – hangsúlyozta Rétvári Bence.

Rétvári Bence megjegyezte, hogy a 99 évvel ezelőtti győztes államok közül páran ma kulturálisan és nemzeti identitásban rosszabb állapotban vannak, mint Magyarország. A V4 országaival való együttműködés azt eredményezi, hogy véget ért a 100 év magány, az, hogy azt éreztük hogy a szomszédos országok néha fojtogató gyűrűjében egyfajta vesztes szerepre kárhoztatva mindenhol csak mások akaratát hajtottuk végre és mások szavát visszhangoztuk. Mára ez megváltozott, Magyarország emelkedő pályán van, és egyre inkább tudatában vagyunk annak, hogy mennyire büszkék lehetünk magyarságunkra, mondta az országgyűlési képviselő. Ugyanakkor a 100 évvel ezelőtti ígéreteknek, a szerződésekben vállalt kötelezettségeknek egy része még ma is beváltásra vár.

Ökumenikus istentiszelettel folytatódott a megemlékezés. Csuka Tamás református tábori püspök, Dettre János evangélikus lelkész és Gáspár István, Zebegény katolikus plébánosa tartott igehirdetést.

A megemlékezés a Székely Himnusz eléneklésével zárult.