Februárban az ország számos pontján tartanak télűző rendezvényeket. A téltemetés vagy télkihordás szűkebb értelemben véve az óévet szimbolizáló szalmabáb vagy más jelképes tárgy elásását, elégetését jelenti. Tágabb értelemben ide sorolják a tájanként és népenként más-más ünnephez kapcsolódó, énekes, játékos, alakoskodó szokásokat, az óév-, a farsang- és a böjt-temetést. Közös bennük a sötétség legyőzésének, az élet és termékenység diadalának öröme és ünneplése.

A menet dudaszóval, csörömpöléssel és tavaszváró rigmusok kiabálásával érkezett a téltemetés helyszínére, ahol a felvonulók gondűző cédulákat tűztek a bábukra. A papírokra, a régi szokáshoz hasonlóan olyan dolgokat írtak rá, amelyektől meg akartak szabadulni. A máglyát a rajta lévő férfi és női kiszebábokkal együtt Bártfai István, az Ifjúsági Sziget Egyesület elnöke gyújtotta meg, halálra ítélve ezzel a telet és minden rosszat. A rendezvény résztvevőit ezután forró teával, forralt borral, sós süteménnyel és farsangi fánkkal kínálták a szervezők.