A „sajbázás” is az ő elbeszélései alapján vált ismertté az újabb generációk számára.  Szavaival élve ez a szokás egy „udvarlási megnyilvánulás”, a legények ezzel fejezték ki a nekik tetsző leánynak udvarlási szándékukat.  Húsvét előtti időszakban fakorongokat izzítottak a férfiak, ezt este a hegyről lehajították, közben kiválasztottuk nevét kiáltották.  Az 1950-es években még élő volt ez a szokás, de kitudja miért, néhány évtizedig „megpihent” az emlékezetben. Bő másfél évtizede, 1999-ben a nemzetiségi önkormányzat a hagyományt felújította, amely hagyományőrző-, közösségi eseménnyé vált. Az érdeklődők Szebeni Imrétől, a „sajbázás mesterétől”, gyakorlati oktatást kapnak, megismerhetik a hajítás technikáját, eszközeit.

A Német Nemzetiségi Önkormányzat nem csak bemutatja a sajbázást a sváb kulturális hagyományok után érdeklődőknek, hanem vendégül is látja őket.  Zsíros kenyérrel, süteményekkel, üdítőkkel, házi borokkal készültek a vezetőség tagjai.  A hosszú tél után ez az első közösségi esemény, amely a szabadba szólítja a település nem csak németajkú lakosságát, hanem minden helybélit. Idén tizenhetedszer gyűltek össze Visegrád lakói a Duna parton a tavaszt, természet megújulását köszöntve.