2002-ben a rendezvény megálmodói azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy olyan programokat kínáljanak a látogatóknak, amelyek tanítva szórakoztatnak és szórakozva tanítanak. Visegrádon Gróf Péter régész, muzeológus mérgekről szóló előadásával kezdődött az este. Szó esett a középkori, sokak által rettegett mérgezési módszerekről, amelyek nem kímélték még a legnagyobb uralkodókat sem, ha valakinek az érdeke ezt kívánta. Ahogyan Gróf Péter fogalmazott: „a láb alól való eltételhez sokszor alkalmaztak mérgeket”. Az ilyen jellegű „megoldásoknál” a legfontosabb szempont a gyilkosság valódi célja mellett az volt, hogy lehetőleg soha ne tudják megállapítani az elkövető kilétét. Az ókorban és a középkorban előszeretettel használtak különböző – elsősorban növényi eredetű – mérgeket, amelyeket a bőrön, a szájon vagy a légző rendszeren keresztül juttattak be az áldozat szervezetébe. Gróf Péter vetített képekkel illusztrált előadását követően a teljes Királyi palota sötétségbe borult. A látogatók Várkonyi-Nickel Réka történész, etnográfus, a Mátyás Király Múzeum közönségkapcsolati munkatársa vezetésével és a magukkal hozott elemlámpák segítségével fedezték fel a középkori épület maradványait, melynek falai között a Primavera táncegyüttes tagjai néhány tánclépést lejtettek kedvcsinálóként. Az idei Múzeumok éjszakája különlegessége nem csak a zseblámpás tárlatvezetés volt, hanem az, hogy a program nem ért véget a Királyi palotában. A rendezvény mintegy 150 résztvevője fáklyával a kezében sétált fel a Salamon-toronyba, ahol ugyancsak sok érdekességet tudhattak meg a középkori Magyarországon zajló életről, valamint az Alsóvár történetéről.