Közélet
2015 Okt 12 17:44
A II. bécsi döntésről szóló kiállítás nyílt Tahitótfaluban
A trianoni békediktátum és a Bécsi döntés témakörével foglalkozó kiállítás nyílt a Tahitótfalui Református Egyházközség gyülekezeti termében. A megnyitó Árvavölgyi Béla lelkipásztor köszöntőjével vette kezdetét. A lelkész a magyar nemzet 20. századi történelméről, az elnyomó hatalmak szükségszerű felbomlásáról, az Isteni igazságszolgáltatásról és a kiállítás céljáról, hivatásáról beszélt.
A nyitóbeszéd után egy 1940-es, a II. Bécsi döntésről szóló filmhíradó levetítése következett, majd G. Szalai István helytörténész " ahogyan a magyar Haza visszafogadta, szeretettel újraölelte elveszettnek hitt, visszatérő gyermekeit " című előadását hallhatták a megjelentek. A beszéd központjában a II. Bécsi döntés állt, melynek idén volt a 75. évfordulója. G. Szalai István felolvasta Juhász Gyula Könyörgés szabadulásért című versét, mely hűen tükrözi a Trianoni döntés nyomán hazátlanná, jogaitól és életlehetőségeitől megfosztottá vált határon túli magyarság érzéseit. Ezután az előadó felelevenítette a II. Bécsi döntés utáni napok eseményeit. Felidézte hogyan köszöntötték a hazatérő városok, falvak lakói az odaérkező magyar katonákat. Nagyvárad virágszőnyeggel, Gyergyószentmiklós székely táncokkal, Bánffyhunyad színpompás kalotaszegi népviselettel, Kolozsvár örömünneppel és Sepsiszentgyörgy zászlóerdőbe öltözve fogadta a magyar honvédséget. Az anyaország értelmisége, írók, költők, zeneszerzők is üdvözölték a visszatérő országrészeket. G. Szalai szerint mind azok ellenére, amit a magyar tett Európáért ezer éven át és mind az a tudás, művészet, teremtő munka, amivel emelte a földrész hétköznapjainak színvonalát, a megrogyott értékrendünk miatt úgy tűnik, szinte hiábavaló volt. Jutalma a nemzet megcsonkítása, fiai millióinak üldöztetése lett. Az előadó ezek után a magyar nemzet hányatott sorsának miértjeit vetette fel. A kérdések feltevése után történelmi példákkal cáfolta meg a világ részéről a magyarságot érő folytonos vádakat. G. Szalai István a magyar jövő zálogát a hagyományos erkölcsiségének megújításában, a kölcsönös, érdeknélküli megbecsülésben, a magyarság szellemi hatalmában és az Úristenben való bizodalomban látja. Továbbá úgy véli, hogy „a hazaszeretet ama lángját, ami a magyart a Kárpát hazában megőrizte ezeregyszáz éven át, - még ha mára csupán csak annak parazsa látszik is – fel kell szítani, hogy megmaradjunk!" Előadása végén saját szerzeményével búcsúzott, mely egyfajta ars poeticának is tekinthető.
Hozzászólás { 0 }
Komment írása
Kövessen minket!
Támogatók: