Előadásában újabb információkat fedett fel a magyar második hadsereg hadviseléséről és visszavonulásáról. Beszélt arról, hogy a magyarokat is a németek ellátmányából élelmezték, amely nem volt laktató a testesebb ételekhez szokott gyomroknak. Kitért arra, hogy nem volt megfelelő sem a ruházata, sem a felszerelése a katonáknak. Babucs Zoltán kiemelte, úgy tapasztalja az utókor megfeledkezett a 75 évvel ezelőtti, tragikus történelmi eseményről és azóta sem volt egyetlen egy olyan hivatalos megnyilvánulás sem, amely erkölcsi kárpótlást adott volna a hozzátartozóknak. Ezt követően Babucs Zoltán szülővárosa, Jászberény alakulatáról, a 32/3-as zászlóaljról beszélt. Kitért arra is, hogy környékbeli, sőt tahitótfalui bakák is voltak ebben az alakulatban. Elmondta, több olyan katonával találkozott, aki ebben az egységben járta meg a frontot. A jászberényi hadtest 1943 májusában érkezett vissza a városba, ekkor a lakosság meglepődve tapasztalta, hogy a közel 1000 fő életerős férfiból, alig 250, meggyötört ember tért haza.