Olyan sok alkotás gyűlt össze, hogy mindet nem is volt lehetőség bemutatni, egy-egy jelentkezőtől legfeljebb 3 gobelin került a paravánokra és a falakra. Sokan eljöttek a megnyitóra, megtelt a gyülekezeti terem, találkozhattak egymással a gobelinkészítők és a türelmes, szorgos kezűeket csodálók. Szénási László református lelkész kiemelte az alkotások szépségét és értékességét. Nem konkrétan anyagi értelemben vett értékre célzott, hanem a lelki-szellemi értékre, amelyet képviselnek. Hiszen a gobelineket türelmes szeretettel készítették, épp ilyen türelemmel, szeretettel, örömmel és békességgel készülünk karácsonyra a várakozás időszakában – hangsúlyozta.
Dr. Sajtos Sándor polgármester a megnyitó ünnepélyességét emelte ki, és azt, hogy ezek az alkalmak képesek kimozdítani az embereket a szürke hétköznapokból. Ilyenkor a testi feltöltődés mellet a lelki gyógyulásra is figyelmet kell szentelni – mondta.
A Gobelinek című kiállítás kicsit hasonlít a korábbi, falvédőket bemutató kiállításra – mondta érdeklődésünkre Wegroszta Gyula. Minkét esetben a családi otthont díszítő textileket tekinthették meg az érdeklődők. Míg a falvédőket a konyhában helyezték el, addig a gobelinek leginkább a szobák falát díszítették. A beérkezett alkotások főként tájképeket, csendéleteket, keresztény jelképeket, személyeket, eseményeket, vagy műalkotások reprodukcióját ábrázolják.
A gobelin stílusában nagyon hasonlít a fali szőttesekre, ám a kárpitokkal ellenben ezek az úgynevezett kanavára vastag, tompa hegyű tűvel, legtöbbször gyapjúfonállal öltve készülnek – olvasható a kézimunkák.hu oldalon. A kanavák sokfélék lehetnek: a nagylyukútól az egészen apró szeműig váltakozhat az anyag összetétele, amelyet sok esetben gazdag színvilágban pompázó, előre nyomott, vagy festett motívumok díszítenek. A gobelin kézimunkák királynőjének tartott tűgobelinek - bár már önmagukban is szemet gyönyörködtetőek - ötvösök, bútorkészítők, ékszerészek és bőrdíszművesek alkotásait, brossokat, gombokat, bútorokat, színházi táskákat, képkereteket, vagy antik dobozokat is díszíthetnek, melyeken a parányi kézimunkák szivárványként tündökölnek. Ezek a keresztszemes öltésen alapuló lakásdíszítésre szolgáló textíliák állítólag a XVI. században jelentek meg Franciaországban, készítőik Jean és Philibert Gobelin kelmefestő testvérpár voltak, kik műhelyükben azért készítették ezeket a portékákat, hogy az akkoriban nagyon divatos olasz festészettel keljenek versenyre. Céljuk az volt, hogy a gazdag főúri lakosztályok számára készítsenek kárpitokat. Azóta már évszázadok teltek el, de a franciák annyira ragaszkodnak a Gobelin-fivérek nevéhez kötődő tradícióhoz, hogy még ma is csak és kizárólag az egykori manufaktúra és annak leszármazottjai kezéből kikerült alkotásokat tekintik igazi gobelineknek. A többit - nemes egyszerűséggel - csak egyszerű falikárpitnak titulálják. A gobelin lelke az ábra. A rajzokat kezdetben az ablakon átszűrődő nap, illetve az üveglap elé helyezett gyertya által megvilágított felületen keresztül kopírozták a kelmékre, és csak később kezdték a lyukasztásos technikát alkalmazni. Ennek eljárása az volt, hogy a képet tartalmazó papírkép alá helyezték az anyagot és azon keresztül lyuggatták át a kívánt mintát, majd a kelmén szénporral rajzolták ki az ábrát. Később már tust is használtak, és közvetlenül az anyagra rajzolták a kivarrni szánt képet. Legnépszerűbbé a XIX. században, az iparosodás korában vált, akkoriban a polgári családok hölgyei lelték benne elfoglaltságuk lehetőségét. Tömeges gyártásba először Németország kezdett, Berlinben voltak először láthatók az előfestett, géppel nyomott minták, kivarrható képek. A goblein - a felgyorsult tempó, rohanós hétköznapok ellenére - máig sem veszített népszerűségéből. Széles választékban kapható párnadísz, falikép, babakelengye, menyasszonyi ruha, karácsonyi asztalterítő számos változatában. Mint azt a kiállítás is bizonyítja, Tahitótfaluban is igen népszerű a kézimunkázásnak ez a formája. A szövött kárpittól, a hagyományos-, gyöngy- és tűgobelinig mindenfélét láthatottak az érdeklődők a gyülekezeti teremben. A tahitótfalui asszonyok gyakran keverik a különböző technikákat. Wegroszta Gyula büszkén tájékoztatott arról, hogy a kiállítással be tudták mutatni azt is, hogy több évszázados hagyományról van szó, hiszen két középkori kárpit másolata, több századfordulós darab is látható a gyűjteményben, de megjelennek a napjainkban készült alkotások is. Wegroszta Gyula egy felhívást is közzé tett a kiállításon. Almássy Csaba fotói alapján hárman, maga a fotós-grafikus, Szőnyi Zsuzsa és Wegroszta Gyula nagyméretű, Tahitótfalut ábrázoló mintázat megrajzolására készülnek, és bíznak abban, hogy tahitótfalui gobelinesek kivarrják majd a képet. Várják tehát mindazon asszonyok és férfiak jelentkezését, akik szívesen részt vennének ennek a nagy kézimunkának a közös elkészítésében. A különleges gobelin a Polgármesteri Hivatal házasságkötő termének falát díszíti majd. Végül Wegroszta Gyula köszönetet mondott a kiállítás megszervezésében nyújtott segítségért Bozóki Sándornénak, Szőnyi Zsuzsának, Rainer Gabriellának, Gál Sándornak és Rédai Dávidnak.
