A szónok felidézte a budapesti és az országban, október 23-a után megtörtént események fontosabb állomásait. Azokat a folyamatokat, amelyek Visegrádra épp úgy hatottak, mint minden magyar emberre.
"A forradalom hírét október 23-a után a nagymarosi küldöttség hozta el Visegrádra. A Kossuth-nótát énekelve gyűltek össze az emberek a 48-as emlékmű előtt, amely akkor még a templom előtti téren állt. A nemzet Himnuszát Friedrich István szavalta el. A műegyetem egykori hallgatója Magyari Kossa Miklós szemtanúként számolt be a budapesti, a Bem szobornál történt eseményekről. A Rádió ugyan folyamatosan játszotta a forradalom jelképévé vált Beethoven Egmont nyitányt, de hírek alig érkeztek városunkba. Az emberek bizakodtak, november elsejére már el merték hinni, hogy győzött a forradalom, és a szovjet csapatok elhagyják hazánkat."
Cseke András felidézte, hogy az egész világ lélegzetvisszafojtva figyelte a magyar ifjúság és a magyar forradalmárok kétségbeesett, heroikus küzdelmét a világ leghatalmasabb elnyomó hadseregével, a szovjet hadsereggel szemben. Felidézte Bibó István kiáltványának szavait: „Magyarország népe elég vérrel adózott ahhoz, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és az igazsághoz való ragaszkodását. Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az Egyesült Nemzetek alapokmányába foglalt szabadságért küzdő eszmék erejét.”
Az ünnepi műsor végén Horányi László Jászai Mari- és Bánffy Miklós-díjas színművész zenés, irodalmi összeállítással tisztelgett a forradalom hősei előtt.
Az ünnepség teljes felvétele megtekinthető a Danubia Tv honlapján: