Ezután Juhász Gyula: Vértanúink című költeménye hangzott el. A költő ezt a versét, a gyászos esemény 69. évfordulójára, 1918-ban írta. Népdal és a történelmi események rövid összefoglalását követően, a Julius Haynau táborszernagy által végrehajtott rémuralom és megtorlás súlyossága, elfogultsága került felidézésre.
A megemlékezés legdrámaibb részeként Somogyvári Gyula: Díszmenet című verse hangzott el, mely a kivégzést követő morális helyzetet jelenítette meg a tanúként jelenlévő idegen hadseregen belül.
Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):
A fővárosban, hajnalban Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét végezték ki.
- 1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
- 2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
- 3. Kiss Ernő, tábornok,
- 4. Schweidel József, tábornok,
12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.
Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):
- 5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
- 6. Török Ignác, tábornok,
- 7. Lahner György, tábornok,
- 8. Knezić Károly, tábornok,
- 9. Nagysándor József, tábornok,
- 10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
- 11. Aulich Lajos, tábornok,
- 12. Damjanich János, tábornok,
- 13. Gróf Vécsey Károly, tábornok.
A megemlékezés végén a Szózat eléneklését követően, Visegrád város intézményeinek vezetői és a helyi civil szervezetek megkoszorúzták az 1848-49-es emlékművet, ezzel tisztelegve az aradi vértanúk előtt.
