A Pest megyei város kék-fehér "színében" pompázó, felfelé keskenyedő faoszlop két oldalán elhelyezkedő fémtáblákra a város valamikori és jelenlegi nevezetességeit rajzolta-festette a német mester. A májusfa útbaigazítja a látogatókat, mi mindent érdemes megnézni, megkóstolni Nagymaroson.
    A fán látható kis evezős hajó az errefelé igen népszerű vízi sportokra, a turistaemberkék és a biciklista a jó levegőn való mozgásra ösztökéli az erre járókat. Az oszlop baloldalán a híres nagymarosi gesztenyefát jelképező rajz is helyet kapott, csakúgy mint az élete egy részét Nagymaroson töltő Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, zoológus, vadász emlékére utaló tábla, de felkerült rá egy kosár gyümölcs is (benne a zamatos, már- már elfeledett helyi gurulós málnával), valamint a régi művésztelepet, a sváb tánccsoportot, a városi fúvószenekart, az itteni borospincéket és a szép katolikus templomot népszerűsítő tábla is. Az oszlop jobboldalán a honfoglaló svábok vízi érkezését idéző rajz látható.
    A hétfőn a helyére kerülő különleges májusfa megáldása után késő estig tartó kulturális programokkal, kirakodóvásárral és túrázással, illetve zenével és tánccal ünneplik a május elsejét a nagymarosiak. 
    A XVII. században nagyon sok svábot telepítettek be Nagymarosra, ám az 1946-47-es kitelepítések után számuk jelentősen csökkent. Ma a 4800 lakosú város körülbelül 50-70 százaléka sváb.