Az iskolában német nyelvterületeken elterjedt Márton-napi  szokásokat elevenítettek fel. Az óvodában libás verseket,dalokat tanultak, dekorációt készítettek, sőt az egyik csoport libanézőbe is elment. A Márton napi lampionos felvonulásokat a 19. század elején az egyház rendelte el, a fénnyel a szent jócselekedeteit jutatták el jelképesen mindenkihez. Napjainkban elsősorban a gyerekek járják november 11-én maguk készítette lámpásaikkal az utcákat, miközben dalokat énekelnek. Visegrádon a Fellegvár Óvodából indult a fényes menet, mely a kisiskolások csatlakozása után vonult a Rendezvénytérre. A gyerekek műsorral kedveskedtek: az iskolások az 1700 éve született védőszentünk legendájából játszottak el egy jelenetet, az óvódások pedig énekkel és tánccal idézték fel a köpönyegét megosztó Márton történetének szereplőit, a ludakat. Német nemzetiségi hagyomány szerint ezen a napon perecet, liba alakú kalácsot és édes tésztából készült ember alakú figurát sütöttek mazsola szemekkel. Szokás volt rétest is nyújtani, amely Szent Márton köpenyét jelképezte. Visegrádon a szülők sátrat állítottak, dekorációt készítettek, süteménnyel, libazsíros kenyérrel, újborral, valamint teával kínálták a vendégeket és meggyújtották a Márton-tüzet. Az esős idő ellenére estébe nyúlóan ünnepeltek a résztvevők a 10. Márton-napi rendezvényen.