Milyen volt az Önkormányzat, a Polgármesteri Hivatal működése 2009-ben?

Azt hiszem, ezzel nem leszek túlságosan népszerű, de én nem tartozom a panaszkodó polgármesterek közé. Nem mintha meg lennék elégedve a jelenlegi gazdasági helyzetünkkel, és általában az ország gazdasági helyzetével, hanem én azt vallom, hogy van egy szituáció, amit meg kell oldani. Ezért vagyunk itt, ha  minden flottul menne, akkor a mi munkánkra különösképpen nem lenne szükség. Lezártuk a tavalyi évet, minden kötelezettségünknek határidőre, naprakészen eleget tettünk, tehát azt kell mondjam, hogy köszönjük szépen, jól vagyunk. Megvagyunk. Ez ma egy nagyon nagy eredménynek számít. Semmiféle új hitel, vagy támogatás igénybevételére nem volt szükség. Fejlesztéseink úgy alakultak, ahogy, nem voltak nagy beruházásaink, de amiket terveztünk, azokat végrehajtottuk. Tulajdonképpen a falu külső megjelenésére próbálunk most egy kicsit koncentrálni. Egyébként én azt vallom, hogy nem feltétlenül a nagy beruházások és a látványos fejlesztések teszik élhetővé egy falu életét, hanem komfortossá kell tenni, hogy az emberek jól érezzék magukat. Ez jelenjen meg rendezvényekben, jelenjen meg abban, hogy karbantartjuk a két évvel ezelőtt elkészült kerékpárutunkat, amit az emberek megszerettek és nagyon széles körben használnak. Próbálkozzunk különböző útfelújítási munkálatokkal, tartsuk tisztán a települést, köszönjünk egymásnak. Próbáljunk valahogy elviselhető hangulatot teremteni a nehéz körülmények között is. Annak ellenére, hogy Dunabogdányban az emberek átlag életszínvonala az országos átlag fölött van, vannak nagyon kritikus szituációban lévő családok, helyzetek. Ezeknél próbálunk segítséget nyújtani, és remélem, hogy át fogjuk tudni vészelni náluk is ezeket a nehéz időket.

Az intézményeknél történt-e jelentősebb változás az elmúlt évben?

Hadd kezdjem a Polgármesteri Hivatallal, bár nyilván nem önálló intézmény. Változatlanul nagyon alacsony létszámmal dolgozunk. Az volt a célunk, hogy maximálisan kihasználjuk a kollégák munkaidejét és kapacitását. Fele annyian dolgoznak nálunk, mint a hasonló méretű településeken. Még mindig nem értük el, de szeretném, ha megközelítenénk a versenyszféra teljesítményét. Ezt a kategóriát ma nem ismerik a közigazgatásban, de aki onnan jön, az tudja, hogy körülbelül mit kell teljesíteni ahhoz, hogy egy elfogadható munkaidő kihasználtság adódjon. Talán egy kicsit ezen még túl is lövök, mert bizony a kollégák nem vehetik ki a szabadságaikat csak akkor és csak úgy, hogy a határidős feladataikat, különböző jelentéseiket és egyebeket teljesíteni tudjanak. Ez azt jelenti, hogy legfeljebb 6-10 napra tudnak elmenni szabadságra. Ezt nem tekintem hibának, biztos vagyok benne, hogy egy közigazgatási átszervezés kapcsán lényegesen le fog csökkenni azoknak a száma, akik a hivatalokban dolgoznak. Ezt mi már korábban megtettük, ettől tehát én nem félek.

Végeztél már számításokat, hogy körülbelül mekkora összeget takarít meg így a település?

Ha azt vesszük, hogy egy köztisztviselő, vagy egy közalkalmazott bére átlagosan évente három és fél millió forint közterhekkel együtt, akkor azt ki lehet számolni, hogy 5-6 fő esetén minimum 20 millió forint, ez négy év alatt nyolcvanmillió. Ez egy alapelv nálunk. Mindenki minden juttatást megkap, ami jár, ezen felül pedig nem, mert ezért fizetnek minket. Ugyanez vonatkozik természetesen a közalkalmazottakra is. Az Általános Iskolában igazgatóváltás volt. Én úgy érzem, hogy most középtávon mindenképpen jó megoldást találtunk. Rendezni kell az iskola körüli különböző anomáliákat. Nem csak az adminisztratív részre vonatkozik ez, hanem a tantestület összerázását is. Én azt hiszem, hogy most jó úton vagyunk. Az óvodával eddig sem volt problémánk, ott egy nagyon jó színvonalú oktatás és foglalkoztatás folyik. A környék tényleg egyik kiemelkedő intézménye. A művelődési ház megújult, ott egy új kollega lépett munkába. Van egy civil egyesület is, az úgynevezett FAKULT Közhasznú Egyesület, remek munkát végeznek. Rengeteg új program, jelent meg a falu életében, és sok olyan lakót, idősebbet, fiatalt sikerült bevonni a művelődési ház életébe, akik eddig nem voltak a szemünk előtt, és most rendszeresen járnak az intézménybe.

Tudjuk, hogy szűkös volt a tavalyi év, ennek ellenére sikerült-e valamilyen fejlesztést végrehajtani?

Igen, most elsősorban a pályázat útján elnyerhető pénzekre koncentrálunk, ezeket a szükséges saját erővel ki tudjuk egészíteni. Főutca kép javítás, homlokzat-felújítás, az intézményeinket megújítottuk. Fontosnak tartjuk, hogy aki átmegy a falun, az kapjon valamilyen jó képet, benyomást a településről. Fokozottan odafigyelünk arra, hogy tiszta legyen a település, közmunkásokat foglalkoztatunk, akiknek ez a dolga. Kicsit színesebbé, kicsit barátságosabbá kell tenni közintézményeinket, ezt el is végeztük. Elég sok pénzt fordítottunk a különböző szolgáltatói rendszerünknek a javítására. Saját tulajdonban van a vízműbázisunk, erre rendszeresen komoly összegeket költünk. Így ma már elmondhatom, hogy a vízszolgáltatás és ezzel együtt a szennyvíz elvezetés az év bármely szakában, akár a csúcsfogyasztás idejében, akár a rendkívüli téli időszakban biztonságos.

2010-re mik a tervek?

Talpon maradni. Mindenki tudja, hogy nagyjából az országos GDP visszaesésnek megfelelő arányban lecsökkentették az önkormányzatok támogatását. Ennek ellenére meg kell oldani. Mint említettem, ezért vagyunk itt, hogy ezt megoldjuk. A koncepció 2010-re elkészült, nem tűnik lehetetlennek, meg fogjuk oldani. Nyilván sok ötlet, javaslat, vita, egyeztetés szükséges, de biztos vagyok benne, hogy stabil gazdálkodási körülmények mellett túl leszünk 2010-en is.

Mit kívánsz Dunabogdánynak 2010-re?

Nem elsősorban nagy fejlesztéseket. Nyilván, ha a folyamatban lévő pályázatainkat pozitívan bírálják el, és azt meg tudjuk csinálni, akkor az egy nagy előre lépés lesz. A művelődési ház komplett felújítását szeretnénk végrehajtani, a fele körülbelül elkészült, a másik felére pályázunk, illetve a sportlétesítményeinknek egy generális felújítását tűztük ki célul, és hát van az örök slágertéma az utak javítása. De! Hangsúlyozom, hogy ezek nem alapkérdések a falu életében. A lényeg az, hogy megmaradjon olyan falunak Dunabogdány, mint amilyen most. Meg kell próbálnunk az emberekbe még egy kicsit több hitet beleültetni, hogy higgyék el, hogy ez nagyon nehéz időszak. De hasonlítsuk össze magunkat a világ kevésbé szerencsés részén lakó emberekkel, és mondjuk azt, hogy hittel – nem csak átvitt értelemben, hanem valós hitélettel – ebben megerősödve, és közvetlen problémákat, szerencsétlen helyzeteket elkerülve, egy élhető falut szeretnénk 2010-re.